KRUMPLICUKOR

Létrehozva: 2006-12-31 20:14:16 || Nyomtat

Galéria

Bepárlással kapják a lehűtés után kristályosan megdermedt terméket, a krumplicukrot.

Táplálékaink édesítésére egyre nagyobb mértékben használják a cukrot. A háztartásban használt cukrot répából állítják elő s ezért répacukornak nevezik. Ez kémiailag azonos a nádcukorral, melyet, mint a neve is mutatja, a cukornádból állítanak elő. A közönséges répa vagy nádcukron kívül ismerjük még a szőlőcukrot, melyet a gyermekvilág krumplicukor
(egy egyszerű cukor /D-glukoz, szőlőcukor/, amelyet a burgonya hidrolizisével, azaz a keményitő /összetett cukor/ lebontásával lehet előállítani. Ezt a folyamatot ipari méretekben rendszerint a keményítő híg savval, nyomás alatt történő főzésével érik el. Az így nyert oldat bepárlásával kapják a lehűtés után, a kristályosan megdermedt terméket, a krumplicukrot) néven ismer és ismeretes a tejcukor is, melyet gyermek-tápszerek készítésére használnak és tejből állítanak elő. A kémia egész sereg cukorféleséget ismer ezeken kívül. A cukrot amelyet ma minden háztartásban megtalálunk, nem is olyan nagyon régen használják általánosan. Száz-százötven év előtt még csak a gazdagabb családok használták, még régebben csak a királyok asztalán volt található. Régen csak a mézet használták. Később a cukornád sűrűre befőzött leve került Keletről Európába s nádméznek nevezték. Mivel ez olcsóbb volt, mint a méz, lassanként visszaszorította a méz használatát. A nádméz ismeretét a keresztes hadak terjesztették el s Velence hozta forgalomba. A nádmézből cukorkristályok váltak ki, ha jobban beszáradt, később ezeket a kristályokat tudatosan állították elő, így keletkezett a cukorgyártás. Az első hajórakomány cukor 1319. érkezett Londonba. Magyarországon 1419. találjuk az első feljegyzést a cukorról, Zsigmond király udvarában. A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték.